Star Trek

Szögezzük le, nem vagyok Star Trek-fanatikus, csak úgy tudtam nézni a filmet, mint egy átlagos csillagközi sci-fit, miközben tudtam, hogy vannak megszállottak, akik klingonok, vulcaniak és borgok között élik mindennapjaikat.

„…Ezen az úton, mely csupa akció, humor, kozmikus veszély, az újonc kadétoknak meg kell állítaniuk egy gonosz lényt…” – áll a port.hu honlapján. Merész, már-már vakmerő azt mondani, hogy ez a film csupa humor. A két óra alatt egy olyan poént sem sikerült elsütni, amin a mozi (értsd: húsz ember) egységesen jót derült volna, jóllehet érezhető volt, hogy a készítők hol képzelték azt, hogy a publikum majd szakad a nevetéstől, hogy a felszabadult hahota után körömrágva csöppenjen vissza a Delta 4 fagyos valóságába – az eredmény teljes kudarc.

A szinkron ugyancsak határozott baklövés. James Tiberius Kirk olyan irritáló, feleslegesen vagány hangon mondja, hogy „Sulu hadnagy, teljes gőzzel előre”, mintha azt mondaná, hogy "legénység, itt a U.S.S. Enterprise legfaszább csávója beszél, van ezzel bárkinek problémája?!". Egyébként a Kirköt játszó Chris Pine az egész film alatt úgy néz ki, mint egy 18 éves alkoholista, pedig valószínűleg az ügyeletes jó pasi szerepe volt rá osztva. Egyedül Zachary Quinto nyújt valamit, de egy pillanatra ő is visszacsöppen a sokat gyakorolt Syler (Hősök) szerepébe.

Akció és „kozmikus veszély” ugyan van a filmben – jól néznénk ki, ha ezek kimaradnának egy csillagközi akció sci-fiből, – de a várakozásokkal ellentétben nem repült le a dolby-val turbózott galaktikus lézercsatától a fejem, sőt, egy pillanatra sem éreztem úgy, hogy szívesen vezetném a U.S.S. Enterprise-t, inkább aludtam volna egy jót a 22:30-as vetítés helyett.

Konklúzió: ha az embert megkérdezi a szerelme, hogy mit szeretne igazán, akkor jó vulcanihoz méltóan a következőt kell válaszolnunk. „Azt szeretném, hogy mindenki nyújtsa, a tőle elvárható legjobbat.” (Egy tökéletes világban mindenki hasonlót kérne születésnapjára és karácsonyra is.)

Dragonball: Evolúció

Bár biztosan tudtam, hogy ez lesz, megnéztem és nem csalódtam: mintha kidobtam volna 89 percet az ablakon. A képlet egyszerű, hetven percig úgy tűnik, hogy Goku nem tudja megmenteni a világot, aztán a hetvenediktől a nyolcvanadikig mégis sikerül neki, két perc hurráhangulat, hét perc stáblista.

 Konklúzió: szerezd meg a hét sárkánygömböt és üss erőset!

A felolvasó

A II. világháború utáni Nyugat-Berlinben furcsa, romantikus kapcsolat alakul ki egy tizenöt éves fiú és egy húszas évei végén járó nő (Kate Winslet) között. Utjaik hamar elválnak. Bő tíz év múlva a jogi egyetemre járó Michael szemináriumi csoportjával háborús bűnösök tárgyalásait látogatja. A vádlottak padján felismeri régi szeretőjét.

Tetszett. El lehet mélázni kollektív és egyni felelősség közti különbségen, a büszkeség és igazságérzet szembekerülésén, mindenféle emberi dilemmán, sőt azon is, hogy vajon mekkora extra gázsit kapott Kate, hogy nem borotválhatta a hónalját. 

Konklúzió: figyelj oda, hogy ne kavarj háborús bűnösökkel, mert abból mindig csak a baj van. Illetve tanulj meg olvasni!