facebook

rettenetes időszakon estem át. rég volt, hogy ennyire elegem legyen magamból. ami egyik pillanatban még viccesnek tűnt, azt egy óra múlva már vállalhatatlannak tartottam. a facebook eldeformálta személyiségemet. olyan erőltetett jópofáskodó rohamok törtek rám, amiknek az eredménye kissé kínos számomra. vegyük például az utolsó belinkelt videómat. az új-zélandi rögbiválogatott tradícionális tánca, amihez képaláírásként sikerült odapötyögnöm, hogy "a hakadance merőben eltér a balettől. akad benne némi kraft". ezzel nem is lett volna semmi baj, ha utána nem kattintottam volna a "megosztás" gombra. 1. senkit nem érdekel a Hakadance 2. ki az az elvetemült állat, aki szerint vicces a balettal összehasonlítani 3. mi a rohadásért kell elküldeni és 200 ismerősömet ezzel a szarral traktálni?!

valamire mégis büszke vagyok. egyetlen egy büdös, rohadt kvízt sem töltöttem ki facebookos pályafutásom során. milyen alkoholos pohár lennél? ki lennél a family guyban, a dallasban? melyik mesefigura lennél? hogy csókolsz? milyen vagy az ágyban? utóbbit bőszen töltögetik a 15 éves jánykák, majd óriássmiley-kal posztolják.

ezután következnek a nap barátja és ellensége alkalmazások. olyan embereknek leszek egyszer csak a barátja, akivel talán életbemben nem beszéltem. én vagyok a hülye, hogy visszajelöltem. 

U20

sebaj, facebook. az U20-as csodacsapat az én oázisom a kibernetikus szociális életem kietlen sivatagában. valódi öröm, valódi izgalmak, valódi sikerélmények. nem tudom, hogy voltam-e olyan boldog életemben, mint amikor megvertük 11-es párbajban a cseheket. szánalmasan hangzik. talán akkor, amikor itthon 1-0-ra megverte a ZTE a MU-t és én életemben először berúgtam. hejjrerutyutyu! 

szeretem focit. évek óta (jóban) rosszban kitartottam a magyar foci mellett. miden arany és soproni ászok előtt elmormoltam az imámat ("a magyar foci jövőjéért") és az elmúlt másfél hétben úgy éreztem, hogy imáim meghallgattattak.

Filmélmények

A dolgok állása

egyszerűen annyira tökéletes a magyar cím. olyan pofátlanul megfoghatatlan. hiszen ilyen címmel ugyanúgy lehet ismeretterjesztőt forgatni, mint albán pszichopornót. a címet hallva tehát kötelességemnek éreztem, hogy megnézzem ezt a csodát. Russel Crowe egy hippinek öltözött sztárújságíró, aki még mindig jóban van régi barátjával, aki azóta a politikai elit tagja. Ben Affleck sokáig jó fiúnak tűnik, a kibontakozó összeesküvés egyik áldozatának, azonban a végén kiderül: mégsem! nem szívesen ragozom tovább, mert nem egy nagy durranás és nem is hagyott bennem mély nyomokat a film.

a konklúzió: vigyázz a régi barátokkal! nagyon!

Pokolba taszítva

horror. így tehát csak annyit mondhatok róla, amennyit ujjaimon és pulóveremen át láttam. a nappali részek egészen kellemesek. éppen addig, amíg főhősnőnk hivatali pultja előtt megjelenik egy riasztó külsejű cigányasszonyság, aki néhány perccel később magyar nyelven átkozza meg a hitelminősítő kisasszonyt. ezután ahogy az lenni szokott az éjszakák telistele vannak kellemetlen helyzetekkel, amiket szeretnénk elkerülni. nagyon nehéz pl. egy rossz passzban lévő démont kizárni a gardróbból. eközben még nehezebb előadni szívünk választottjának, hogy "minden rendben, csak nehéz napom volt". mivel megvagyunk átkozva legjobb lenne bocsánatot kérni a vén cigómammertől, de ajjaj: sajnos időközben elpatkolt. a hullája azonban még mindig képes meglepetéseket okozni. a fránya démon sem akar leszállni rólunk. végül mégis ő ment meg minket, ugyanis lerángat a sínekről az érkező vonat elől. más kérdés, hogy egyenesen a pokolba.

konlúzió: a hivatali munkában légy kedves és megértő embertársaiddal, adj nekik hitelt, ha éppen hitelt kérnek... mert ha nem, a pokol tüzén fogsz égni az idők végezetéig!