bambusz

Watchmen

Mivel nem olvastam a képregényt, egy mukkot sem értettem a filmből. Annyit talán mégis, hogy a hidegháború idején játszódó sztoriban kiégett önjelölt hősök döbbennek rá, hogy a világ ismét értük kiált. A világ ugyan nem tud erről (ez az egyik bonyodalom a 163 perces remekben), de mivel nekik jó fülük van, hallják. Dr. Manhattan hallja a legjobban, mert ő kék, és elemi szinten van otthon a quantumfizikában. A film alapvető kérdésfeltévése a 155. perc körül fogalmazódik meg: vajon vállalható-e egy olyan világméretű hazugság, amely ténylegesen biztosítja a világbékét?

Konklúzió #1: vállalható a hazugság.

Konklúzió #2: ha kék vagy és értesz a quantumfizikához, meztelenkedhetsz.

Konklúzió #3: ha van egy színváltós álarcod, akkor valószínűleg keményebb vagy az átlagnál.

Inhabited island

Mint ahogy azt már a címéből is ki lehet találni, orosz filmről van szó. Ezzel a prodikcióval az oroszok bebizonyították, hogy az Uráltól keletre is van annyi suska, mint Hollywoodban. Más kérdés, hogy a tőke felhasználása még kis finomításra szorul. Az orosz fantasy-regényből filmre vitt történetben nincs hiány fegyverből, bunyóból, szépfiúból, robbanásból és trükkfelvételből, azonban kohéziót találni az előbbiekben komoly kihívást jelent.

Konklúzió #1: űrjárművezetés közben ne mobilozzunk a nagymamánkkal, mert könnyen egy aszteroidarajban találhatjuk magunkat, onnan pedig már csak egy paraszthajszál választ el minket attól, hogy egy idegen civilizáció bolygóján szenvedjünk hajótörést.

Konklúzió #2: ha szőke jó pasi vagy, de annyira nem jó színész, és a nem érted a filmet, amiben te játszod a főszerepet, akkor mosolyogj indokolatlanul sokat, hogy legalább a női nézők soraiban arass osztatlan sikert!

Milk

Harvey Milk (Sean Penn) egy elnyomott meleg. Nem sokkal később már melegjogi aktivista. Még néhány év és már meleg politikus, aki San Francisco melegközösségét meghódítva az egész Egyesült Államok melegellenességével szemben felveszi a harcot. A küzdelem sok kudarc és nehézség után biztatóan alakul, azonban a hőn áhított győzelmet követően Harvey-ból tragikus hős válik. 

Sean Penn tagadhatatlanul jó teljesítményt nyújt a filmben. A történet pedig kiváló alkalmat nyújt az amerikaiaknak, hogy szörnyűlködjenek, hogy nem is olyan rég milyen alapvető emberi jogok nem voltak egyértelműek  országukban (most nem elsősorban Texasra gondolok), és máris büszkén csaphatnak mellükre, hogy ma már mindez másképp van. Emellett meglehetősen romantikus, szentimentális, ráadásul igaz történeten alapszik, így bőségesen elég ahhoz, hogy az átlag nyugati demokráciában nevelkedett ember úgy érezze, hogy az emberjogi ismeretei és emocinális fejlődése oltárán áldozta fel ezt a 128 percet az életéből.

Konlklúzió #1: törekedj arra, hogy jó kapcsolatot ápolj a munkatársaiddal, különben pórul járhatsz!

Személyes

A házat, amiben lakom, tegnap elkezdték felállványozni, hogy később felújítsák. Egy ilyen felújítás azzal jár, hogy Béla gyakran átkiabál Árpinak, hogy hol van az a 24-es kulcs?! Ez a 24-es kulcs néha kalapács, néha vödör, ebédidőben pedig kolbász. Miközben Béla Árpitól probál információt szerezni, Karesz egy óriási fúróval nehezíti a kommunikációt. A végeredmény, hogy reggel nyolctól élhetetlenné válik a lakás. Ez két napig vicces. Amikor egy hét alatt öt órát alszom, már reggeleket pityergek át. A vizsgaidőszakban pedig - amikor egyébként is főbb étkezésekre egy-egy tányér energiaitalból kanalazzuk magunkba a nyugtatókat (normál esetben zabpehely és tej kombó helyett) -  ez maga lesz a kétségeesett téboly.