bambusz

Hősünk a labdarúgók életútjának második szakszába lépett. Már van szava  a csapatban: alkalomadtán lecseszheti a csapattársakat, illetve az öltözői hepajkodási ranglétrán is előkelőbb helyet tölt már be.

Sajnos a második korszakban törvényszerű, hogy a játékos legalább egy súlyos sérülést szenvedjen. Így történik ez vele is, azonban róla nem mondhatjuk el, hogy szó szerint ína szakadtáig hajtott, hiszen a konditermi balesetek barátok közt sem tartoznak ebbe a kategóriába. Egy szó mint száz, janiskodás közben a rosszul rögzített bokszzsák fémaljzatával ráesett lábikrájára, ebből pedig egyenesen következett, hogy kersztszalagszakadást szenvedett.

7 hónap kihagyás! Sebaj, legalább most, 6 éves kora óta először a lelátóról is megnézhet egy-egy meccset. Ebben az időszakban megtanul önállóan öltözködni. Amikor a klubelnök először meglátja susiban a VIP-páholyban két atyai pofon után megtiltja neki, hogy még egyszer így beégesse az üzletfelei előtt ("te baromarcú állat, idejössz Adidas-sussanóban, miközben Nike-kal vagyunk szerződésben?!"). Ezentúl Armani öltönyben vagy extra trendi, de elegáns öltözetben jelenik meg. Megtanul beszélni a VIP páholyban magas koncentráióban reprezentált felsőtízezer nyelvén, bár ez inkább egy-két mechanikus szófordulatban nyilvánul meg és a 60 000 euróból tatarozott fogsor villogtatásából áll.

Többek között ennek a civil tréningnek is köszönhetően megtanul bánni a médiával. Most már álmából felkeltve is le tudja nyilatkozni, hogy "nem az a lényeg, hogy a szezonban most lőttem a 37. bajnoki gólomat, ez a csapat sikere!" Igaz, ez még elég őszintétlenül hat egy-egy 60 méteres szóló-gól után, pláne, hogy gólöröme még mindig abból áll, hogy egyedül táncolja körbe levetett mezét, majd nevét csókolgatja a klubcímer hlyett.

Megtanulja, hogy a stadion előtt egy-egy gyermekkobak megsimítása jelentős nőtömegeket csap rajnongótáborához. Elkezd nyelvtanfolyamra járni, bár elsősorban az motiválja, hogy a nemzetközi meccseken minél alpáribb trágárságokkal tudja őrületbe kergetni az ellenfeleket (amióta tudja, hogy Materazzinak sikerült lefejeltetnie magát Zidane-nal, a nyomdokaiba akar lépni).

Harminc évesen, amikor már havi 120 000 fontot keres, még szerény értelmi képességei ellenére is kezd tudatosulni benne, hogy fizikai teljesítőképessége határához érkezett. Ezt nehezen veszi tudomásul. A tinihisztéria reneszánszkorszakát éli. Nem akarja megérteni, hogy edzője rendszeresen  lehozza őt a 75. percben. Fél, hogy mestere is észrevette rajta az öregedés jeleit. Előbb túlzott fiatalossággal próbálja elterelni koráról a figyelmet: következik a harmadik tetoválós korszak, illetve a családi kötelezettségei ellenére a csapat tizenéves tagjaival jár bulizni és minden erejével azon dolgozik, hogy mindez úgy tűnjön, mintha élvezné is. Később, amikor rádöbben, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlan, depresszióba fordul s edzések után estig marad a csapatpszichológus irodájában. Megtanul sírni - sajnos néha túl jól megy neki és egy-egy szerzett gól után a játékvezetők percekig próbálják a saját térfelére terelni a zokogó csatárt. Szabadidejében már nem szippantja színesbőrű örömlányok "bájairól" a vicsorgóst, inkább vidéki birtokán, a tóparton olvas Júlia regényeket, s időről időre fel-felzokog. 

Folytatása következik...