bambusz

Hajnal tökéletes szabadrúgása után - amit Haber kapus olyan zuhanással fejelt meg, hogy még nagyobbnak tűnt a gól (1-0) - arra lehetett számítani, hogy itt a 30. percben már olyan örömünnep lesz a sokgólos előny birtokában, hogy Erwin Qman vígan pezsgőzik a válogatott stábjával a kispadon és sztorizik a 1988-as Eb-győzelemről, a nézők pedig örömkönnyek mögül vastaps közepette figyelik a fiesztát. Fájdalom, de az egyre gyengülő magyar nyomás a második félidőre odáig fajult, hogy Fülöpnek többször védenie kellett, és a máltaiak egymás után ívelték a - veszélytelenebbnél veszélytelenebb - szögleteket.

Azt nem lehet mondani, hogy a csapat ráült volna az 1-0-ra, egyszerűen nem birtokolta eleget és elég folyamatosan a labdát. Erre a válogatottra már egyébként sem jellemző az alibizés, a kamubecsúszások, a kamufelugrások és a kamufelívelések. Hajnal hajlamos el-eltűnni húsz percekre, Halmosi pedig néha nyomasztóan nem találja a helyét, de emögött érezhetően nem a sunnyogás van. Huszti, Dzsudzsák, Gera és Juhász már rég túllépett a magyar közeg eme jellegzetességén, Sanyi és Bodnár pedig valószínüleg nem is tudja mi az az alibizés. A többiek pedig követik őket és ez működik.

Épp amikor az első "Ébresztők" elhangoztak, a csereként beállt Gera megtörte a hosszas gólcsendet és Haber kapujába fejelte Huszti beadását. Végre megnyugodhattunk, és hogy teljes legyen az öröm, a 94. percben Juhász fejelte ugyancsak Huszti tekerését a máltai kapuba (3-0).

Fülöp amikor elvétve szükség volt rá, jól pótolta Babost. Bodnár becsülettel gályázott a széleken, azonban cselei és beadásai ritkán jöttek be. Vanczák nem cifrázta, rúgta a labdákat, amerre tudta. Juhász sajnos megint sárgát kapott, ezenkívül egy hibája volt, akkor Fülöp kisegítette, szerzett azonban egy gólt és a pontrúgásoknál rendre lekötötte az ellenfél védőit. Bodornak voltak jó felfutásai és több csele is sikerült. Szélesi nem tudta pótolni Dárdait, ami érződött is: a válogatott nem tudott elég labdát szerezni a középpályán. Hajnal betegen is sokat hozzátett góljával a csapat teljesítményéhez. A helyére álló Gera bizonyítani akart, de ettől nem csapott önzésbe a játéka, gólja nagyon kellett játékosnak, szurkolónak egyaránt. Halmosi most már egy-egy test test elleni párharcot is felvállat, akadtak jó ellépései és ő harcolta ki a gól előtti szabadrúgást. Dzsudzsák volt a legaktívabb, de a kapu előtt nem jött ki neki a lépés. Huszti kiegyensúlyozottan magas színvonalon teljesített, a csapat legjobbja volt. Sanyinak nem sikerült a góllövés, többször elpattant tőle az a kevés labda, amit kapott, nagyon egyedül volt elöl Gera beállásáig.

A lényeg, hogy megvan az újabb három pont, megvan az áhított többgólos győzelem, és megvan még a remény is. A magyar válogatott odavissza verte a csoport kiscsapatait, ami annyira nem lenne nagy szó, ha ez az elmúlt selejtezősorozatokban is így lett volna.

A csoport másik meccsén Dánia 3-0-ra verte hazai pályán az albánokat, tehát eggyel kevesebb meccset játszva, jobb gólkülönbséggel, de azonos pontszámmal vezetik előttünk a tabellát. A svédek csak négy meccset játszottak, de hét ponttal előzzük meg őket, a portugálok pedig öt meccsen szereztek annyi pontot, mint a svédek. Annyi biztos, hogy nem Albániára és Máltára kell figyelnünk: rég volt ilyen, de hat meccs után még mindig csak a saját teljesítményünkön múlik, hogy hol végzünk.