Az üveges tekintetű, megkeseredett szurkolók tekintetébe újra élet költözött. Nagymamák és unokák kérdezgetik egymást: van jegyed a máltai meccsre? Hegyi Iván pedig végre nem idézőjelben írja azt, hogy labdarúgás, amikor a válogatottról cikkezik.
Ma este újra visszavághat a válogatott a Mohács óta legfájóbb vereségért, a máltai 1-2-ért. Nem mellékesen pedig újabb három pontot könyvelhetnénk el a már meglévő tíz(!) mellé a vb-selejtezőcsoportban.
Dániával 0-0-t játszottunk, erre még csak kevesen kapták fel a fejüket: volt már, hogy Stockholmban 1-1-et játszottunk, abból se lett semmi. A svédek elleni 1-2 után azt gondolhattuk, hogy minden és mindenki a helyére került, vannak dolgok, amik nem változnak. Az albánok legyőzéséért pedig nehogy má' leszopjuk a Sanyiékat! Málta (1-0)... hagyjuk má'. Az unokám megverné Máltát, pedig nincs is unokám! Aztán ahogy a sorsdöntőnek kikiáltott albán meccset hozta a válogatott idegenben (ne feledjük, a Nemzeti Sportban minden tétre menő válogatott meccs sorsdöntő), egyszerre a kétballábas kirakat csapatból "fiúk" lett. Egyszerre "mi" vertük meg Albániát. Torghelléből Sanyi lett, Babosból Gabi. Azt ugyan ma sem vitatja senki, hogy Sanyi nem tud focizni, azt azonban el kell ismerni, hogy Sándorunk úgy küzd a pályán, mint senki más. És ennél több nekünk nem is kell!
Ha Sanyiék megszerzik a három pontot, 13 ponttal fogunk állni a - valószínűleg - második helyen megelőzve Portugáliát és Svédországot. Ez az igazság. A másik igazság az, hogy a sorsolás miatt a sorozatnak ebben a szakaszában nem lenne egetrengető teljesítmény az a 13 pont és a hízelgő helyezés. Igazság az is, hogy ezután még odavisszajátszunk C. Ronaldóékkal, fogadjuk a svédeket és desszertnek ott van Koppenhága...
Ha két lábbal a földön járunk, a megcsillant a remény fordulat helyett használjuk a nem szállt el a reményt és drukkoljunk Málta ellen, hogy legyen miért drukkolni a svédek ellen szeptemberben! Szeressük a csapatot, mert van csapat és mert végre szétszakadnak a pályán. Ennél sokkal többet még nem tudnak, de ezt megteszik végre magukért és talán értünk.
Hajrá fiúk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.