Hihetetlen, de igaz! Tegnap fél 11 körül ültem a fotelben, és nyugodt, szétterülő mosllyal néztem a tévéképernyőt: Dombi Tibiék tiszteletkört futottak a győztes BL-selejtező play-off meccs után, és harmincakárhányezer ember kivételesen nem azért ment ki a Népstadionba, hogy megnézze a tartalékos Manchestert, Real Madridot, Milant, brazil vagy olasz válogatottat egy szaros gálameccsen, hanem éppen ezért - ünnepelni egy tétmeccs után.
Sikerült végre profin játszani: a helyzeteket kihasználni, hátul pedig küzdeni a végsőkig. Végre nem olyan nyilatkozatokat kell hallgatnunk az edzőtől, hogy "ez a csapat még alakulóban van... ez is nagyon szép eredmény... büszke vagyok a fiúkra a tisztes vereségért... a bajnokságban még lesz lehetőség bizonyítani", a játékosoktól pedig: "sajnos a meleg este kicsit megnyomott miket... Bulgáriában hűvösebb volt... az első félidő végére nagyon elfáradtunk fejben, így a játékunkban benne volt a hiba, amit a videós elemzések után majd megpróbálunk kijavítani..." Ehelyett boldog félmeztelen focistákat néhettünk, akiknek nem is kell mondaniuk semmit, ha meg mondanak, akkor atyai jóindulattal nézzük el nekik a közhelyeket, a sutábbnál sutább lihegő mondatokat, mert holnap izgulhatunk, hogy milyen ellenfeleket kap a Debrecen a BL csoportkörében!!!
Hogy a kép teljes legyen, jegyezzük meg, hogy amellett, hogy mély főhajtás után megemeltük kalapunkat a Loki előtt, ugyanilyen gesztus jár Platini elnök úrnak is. Az ő politikája nélkül ugyanis most könnyen lehet, hogy az Anderlecht sorsára (2-8-as összesítéssel potty) jutott volna a Debrecen. A keleti kicsik marakodása helyett nagyon valószínű, hogy ismét az "evolúció" győzött volna: a nagyok és erősek felfalták volna a kicsiket és gyengéket. Szépen elvergődtünk volna az utolsó selejtezőkörig, ahol kaptunk volna egy Lyont, Olymiakoszt, Fiorentinát, Atletico Madridot vagy Arsenalt, ami tulajdonképpen csak egy újabb tétmeccsnek becézett gálameccse lett volna itthon, idegenben pedig egyszerű mészárlás.
Az is az igazsághoz tartozik még, hogy a Loki tegnap megalkuvást nem ismerve, ina szakadtáig küzdött, azonban a Levszki a gólrúgást leszámítva mindenben kenterbe verte a magyar bajnokot. Szerencsére most mi mondhatjuk, hogy "...de, ezt a játékot gólra játszák". A lényeg annyi, hogy ez a játék a főtáblán nagyon nagyon harmatos lesz, de ez csak zárójeles gondolat, hiszen az igazi siker már megvan!
Szép volt fiúk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.