Mit lehetett várni? Egy álom 1-0-t? Egy szép 1-1-t? egy tisztes 0-1-t? Igen, mind reálisnak tűnt. Legalábbis a propaganda, az válogatott-"sikerek" és a debreceni fociláz ezt mondatja velem. Valójában lehet, hogy az 1-1 volt az álom és a 0-1 a tisztes realitás. De mit várhatunk a bordáját tapogató - de félreértés ne essék: nagyra tartott - Juhásztól, a töksemmilyen Hajnaltól, a bizonytalan Gyepestől, az egyszem Dzsudzsáktól és a többiektől, amikor egy atlétákból, és egyben Profi Labdarúgókból álló válogatottat kell elkenni?! Hol volt Sanyi az első félidőben?! Hol volt valaki, aki megmondja Dzsudzsinak, Palinak meg Szabinak, hogy a 250 centis svédek ellen nem a beívelés a halálos fegyver?!
Igaz, hogy erős túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy ezen úszott el a meccs, de azért felteszem a nem mellékes kérdést: hol volt egy igazi kommentátor vagy legalább egy bérgyilkos bazukával, hogy elhallgattassa Léderert?! Hogy az anyja keservibe' mondhat olyat egy épeszű kommentátor 0-1-nél, hogy "sajnos nem ijedtek meg tőlünk a svédek"?! Képzeljük el mondjuk Mellberget, Anders Svenssont vagy még jobb: Majstorovic-t, ahogy kijönnek a 40 000 néző elő a Puskás stadionban, majd riadtan hátraszólnak, hogy "szóljatok már a Zlatannak, mer' itt nagy para lesz!" Hogy mondhat olyat negyed órával a vége előtt, hogy "...Ibrahimovics meg mehet a szájsebészetre". Egyrészt prosztó-tahó megjegyzés, amire semmi szükség (esetleg 6-0-nál elpöttyinthető, mert akkor már mindeki pezsgőben úszik és szarik bele, hogy mit makog ez a szerencsétlen hülye), másrészt: hát majd megy a szájszebészetre, csak előbb beviccelődik egy gólt.
(a képen az ijedős Majstorovic)
Nem, nem úszott még el semmi, hiszen nem is volt meg semmi. Van még egy pont előnyünk a svédekkel szemben és hárommal megyünk a portugálok előtt. A menetrend pedig portugál itthon, portugál idegenben, dán idegenben... Elúszott viszont a nagy jókedv. Ilyen góllal nem szabad kikapni! A hosszabbítás lejárta után nem szabad gólt kapni, de ha gólt is kapsz, akkor sem pattanhat a csatár hasfaláról a gólvonal mögé a labda... Ez íratlan szabály, amit ha nem tart be az ember/csapat, akkor nem csodálkozhat, ha elszáll a válogatottat körülölelő nagy szeretet és lelkesedés. Így járt a Qman-legénység.
Azé' hajrá fiúk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.